Bujtogató

Délelőttre egy jó kis besízés volt tervbe véve Magyarország legnagyobb sícentrumában, ami akkora, amekkorát a sógorok fel sem rajzolnak a térképre. Magamban le is mondtam arról, hogy láthatom a két legjobb döntőjét Ausztráliában. Frissen vásárolt síbakancsom nem így akarta, fél óra használat után az egyébként kényelmesnek tűnő lábbeli úgy elszorította a lábfejemet, hogy a zsibbadás miatt szaladtam a hüttébe lerúgni a lábamról. 10 óra körül még alig volt bent valaki, így a legjobb helyre ülhettem az 50 colos tv előtti asztaloknál, Eurosport HD, klassz. A meccs épphogy elkezdődött, 2-2-es állásnál már patakokban folyik a víz Nadalról, Djokovics pedig még nem pörgött fel. Forralt bor társaságában drukkolom végig az első szettet, elég kellemes így mondhatom, még az sem zavar, hogy a csajom az ellenfélnek drukkol. Nadal hozta az elsőt 7-5-re, bakancsba erőszakolás, újra megmutatom magam a “pályáknak”. 20 perc sorban állás másfél perc csúszásért - nagyon nem éri meg, pláne hogy megint nem érzem a lábam. A melegedőbe visszatérve Novák épp megnyeri a második szettet, gondotam ez egész jó döntő lesz, be is vackoltam magam az egyik sarokba, lábam felengedett, nőm síel az ország legjobb lankáin. Harmadik szett a felpörgött szerbé. Nagyon színvonalas meccs, bárcsak élőben láthatnék egyszer egy ilyet (de Federerrel ám!). 4. szett, 5-5, már nagyon közel van Novák a győzelemhez, amikor beszambázik egy  középkorú hölgy a hüttébe, hogy azonnal átkapcsoltassa a készüléket a vizilabda bronzmeccsre, azzal érvelve, hogy amit mi ketten is nézünk már három órája, annak nincs magyar vonatkozása. Köpni-nyelni nem tudok, a másik szurkoló úriember is hangot ad nem tetszésének, mire az egyik pultos kisasszony salamoni javaslata, ha nem tudunk megegyezni, melyik sport menjen a televízióban, akkor inkább kikapcsolja azt. Engem csak jól neveltségem gátolt meg abban, hogy azt kívánjam a banyának hölgynek: remélem jól elverik a csapatát.

Így történt, hogy életemben először meg lettem fosztva egy grand slam döntő izgalmas befejezésétől. 
Templomvölgybéli szállásunkra érve már csak azt konstatáltam, hogy épp véget ért az eddigi leghosszabb (6 órás) grand slam döntő, és a KIA vezér beszéde alatt szédül és támolyog 2012 két legnagyobb teniszezője. 
Gratula Novak! Gratula Rafa!